2009. január 7., szerda

Farewell Spit

December 22. (Nelson - Cape Farewell - Marahau)
Másnap reggel a WC-t betámadva újabb páratlan arcokba botlottunk. Előttünk egy nyilvánvalóan sufni-tuning eszközökkel életben tartott kb. 60 éves disznó nagy Bedford busz parkolt le, amiből egy kb. 35 éves ősember-szakállas fazon lépett ki két 5-6 év körüli kislánnyal. ÓRIÁSI hiba volt nem fotózni őket. A busz hátsó ablakai helyére lemezek voltak hegesztve. Alattuk az ecsettel Trabant-kékre mázolt hátfalra 3 iszonyatosan lepusztult biciklit akasztottak. A tetőcsomagtartón egy kajak. Az oldalablakokon nem nagyon lehetett belátni, mert matracok, ruhák és egyéb felismerhetetlen kacatok torlaszolták el. Nagyjából igy nézett ki, csak nem volt ilyen "újszerű" állapotban, plusz a cuccok:

Bedford SB camper busa kép csak illusztráció


Mig a fazon a kisebbik lánykát rakta a hátizsákjába, a másik görkorit csatolt, és megindult felénk a járdán. Pont mellettünk esett seggre, úgyhogy váltottam vele pár szót:

- Hoppá!
- Tudod mi ez?
- Roller-skate.
- Nem. Ez roller-blade. Látod? Ennek egy sor kereke van! A roller-skate-nek két sorban állnak a kerekei.
- Tényleg! Tetszik a buszotok. Jó nagy. Sokkal tágasabb, mint a miénk! Honnan jöttök?
- A buszból.
- A buszban laktok?
- Igen.

Itt odaért az apja is, aztán egy kölcsönös "Hi!" után elballagtak. Piruló arccal magamra néztem, aztán a "vadonat-új" Toyotánkra... Hol vagyunk mi városi patkányok egy ilyen fazonhoz képest?!?

Bementünk a nelsoni infó-office-ba, hogy tengeri-kajak túrát foglaljunk az Abel Tasman nemzeti parkba. Sajnos a "kötelező" programokat mindig be kell foglalni legalább egy nappal előbb, mert különben nem jut rá hely. Tényleg csak másnapra volt; addig legalább felmegyünk megnézni Farewell Spitet, aztán holnap lefelé megállunk kajakozni. Farewell Spitnél nem fizettünk be a turista-lehúzó terepjáró-buszra, ami kivitt volna a világitó-toronyig, hanem csak kisétátunk Zéland legszebb homokdűnés beach-ére. A fényképeken nyilván nem látszik belőle semmi:

Farewell Spit (igaz, hogy csak a "töve")


Nyilván ugrós képeket is kellett csinálni:

ugrós-kép


Tegyünk rá még egy lapáttal:

toccsanós-kép


Innét aztán nem messze egy gravel road (sóderos út? Bocs, de fáradt vagyok már; ezt nem tudom rendesen magyarra forditani) végétől még húsz perc járásra van a másik legszebb dűnés-beach, ahol rögtön különféle fóka-fajokkal találkoztunk:

antiszociális fóka


tohonya "mindent leszarok"-fóka


Dolgunk végeztével úgy döntöttünk, hogy a sötétedésig még van időnk visszamenni a másnapi kajakozás helyszinére, hogy ne kelljen kora reggel kapkodni. Visszazúztunk Marahauba, és ott bealudtunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése