Pontositás

Visszaolvasva az Első post-ot még hozzá kell tennem ezt-azt. Az, hogy ez a blog nyilvános, és bárki kommentelhet is rá orrvérzésig még nem jelenti azt, hogy kötelességemnek érzek minden hülyeségre válaszolni, mert mint mondtam: főleg a családomnak és a barátaimnak szól. Még kevésbé jelenti azt, hogy Új-Zélandra kivándorolni vágyó lúzer, ingyenélő-lehúzós, gengszter vagy ezek bármilyen kombinációjából álló ismeretlen magyarnak segitséget nyújtsak. Arra ott van Csanád. Nekem már volt belőlük elég. A legutolsó éppen előzetesben van már fél éve emberölésért, úgyhogy erről ennyit...

Na jöhet az utazás naplója!

Déli sziget (2008. dec. 19. - 2009. jan. 4.)
A fő szerepekben:

Bogi

Én

Meg ez a büdös kurva (erről majd később...)

Nulladik nap (Auckland - Hamilton - Tirau)
19-e péntek volt az utolsó munkanap. Azt reméltem, hogy fél 8 körül elindulunk, mert már előző nap többé-kevésbé bepakoltam a buszba. Kiderült, hogy azért Bogi még hozzá tud tenni egy jó köbméter szemetet. Ha át kellett volna válogatnom, akkor valószinűleg beleférünk a tanktáskámba, de mivel nem kellett spórolni a tároló-kapacitással ezért lustasági okokból kifolyólag hagytam, hadd csinálja. Végül negyed 10 felé indultunk el:

Itt még a fele cucc hiányzik...

Gondoltam beállitom a guminyomást mielőtt nekivágunk, hogy ne kelljen azért is megállni, úgyhogy a Glen Innes-i Mobil kútnál beálltam a kompresszor elé. Ráraktam a tömlőt a szelepre. A kompresszor syntax error-ral és egy sipolással lefagyott... Anyád. Megpróbáltam még kétszer (ugyanaz), mire odajött egy bro, és lejjebb vette a kivánt guminyomást a gépen. Mondta, hogy a múltkor ő is igy járt... A gép ezt már megette, és két csoffadt fújás után elkezdett zörögni a kompresszor. A gumiban 5(!) psi volt. Rögtön volt nagy öröm, mivel az egyetlen dolog, amitől fostam, az a defekt. Pótkerekünk ugyan van, csak használni nem tudjuk, mert a busz nagy értékű könnyűfém-felnijeit biztonsági anyák védik, amiknek a kulcsát már az előző tulaj elvesztette. Átgurultam a Shellhez, mert ott már a múltkor is használható volt a kompresszor. Felfújtam a gumit, és reméltem, hogy csak a trehányságom miatt eresztett le majdnem vasig (nem is emlékszem már rá, hogy mikor néztem a nyomást utoljára). Általában van annyi eszem, hogy körbenézem az autót nagyobb út előtt (meg is tettem), de mivel a héten minden este a Csanád cégétől bevállalt munkát csináltam, ezért erre a részletre már nem maradt időm. Mindegy; elindultunk és reméltük, hogy nem defektes a gumi...

Egyébként már indulás előtt megcsörgettem Imit, aki Hamiltonban lakik, hogy beugrunk hozzá egy sörre, ha nem megy el berúgni este a cimboráival. Nem ment, úgyhogy megálltunk nála pihenni. Ittunk egy-két sört (a zélandi forgalomban megengedett véralkohol-szintről majd egy későbbi postban...), aztán mentünk tovább. Tirauig jutottunk el, mire leragadt a szemem; beálltam egy parkolóba, és hátramásztunk aludni.

Folyt. köv.