2010. február 28., vasárnap

Abszurdia

Hát megtörtént az elkerülhetetlen: ma hajnalban személyesen is meggyőződtem az itteni road-block jellegű szondáztatás hatékonyságáról.

4 felé indultam haza a városból, miután - mentségemre legyen szólva - a Burger Kingben azért teleraktam a gyomromat némi szeméttel, hogy - ha az alkoholt már nem is - legalább a gyomorsavat felszívja. Útközben meggondoltam magam, és inkább Takapuna beach felé vettem az irányt: gondoltam kimegyek egy kicsit ücsörögni, meg nézni a vizet. Na itt kúrtam el a lépést: az Esmonde road-i kijáratnál álltak a yardok. (Úgy, hogy a pályáról még nem lehetett látni őket. Most hirtelen nem tudom, hogy ez lehetséges -e? ÉN nem láttam őket...)

Közeledem feléjük; faszikám integet a kis techno-partis UV-botjával, hogy álljak félre. Tekintettel arra, hogy a kisbusz nem egy tipikus getaway-car egy szempillantás alatt felmértem az esélyeimet a menekülésre. (Pont a héten néztem egy rész "Police Ten 7"-t: beugrott, hogy ez nem is túl népszerűtlen elképzelés errefelé...) Félreálltam. Odalép az ajtó mellé a yard. Hanyag eleganciával (jobbal tekerve, ballal pedig tolva) leeresztettem az ablakot.

- Gidday.
- Hi.
- Fogyasztott az éjjel alkoholt?
- (Higgadtan! HIGGADTAN!!!) Valamennyit.
- Mennyi az a valamennyi?
- Pár sör. (Nyilván nem tudtam volna megszámolni egy kezemen... Bár a borokat még igen.)
- (Nyújtja a bizbaszt az arcom elé...) Mondja bele a nevét és a lakcímét, legyen szíves!
- Joe Talos... (szünet, mert a lakcímemen már el kellett gondolkodnom - csak egy hónapja lakom itt)... blablabla.
- Igen, a műszer ki is mutatja.
Előveszi a kis műanyag pöcst, amit a végére lehet dugni, hogy pontosan mérjen a cucc.
- Fújjon bele!
Kétségbeesetten bepróbálkoztam még egy "alig fújok"-kal, amit még a Krisztiántól lestem el annak idején (Már neki sem jött be...)
- Fújjon erősen, kérem! Addig, amíg nem szólok, hogy elég! Ha nem fúj, akkor azt kell hinnem, hogy valami takargatni valója van!

Hát jó. Nagy levegőt vettem, miközben fejben lepörgettem az összes lehetséges szcenáriót a jövőmre vonatkozólag. (A jogsi híján izzadva föl-le-föl-le biciklizéstől az irodába egészen addig, hogy a gyűjtő sarkában ücsörögve nézem, ahogy a boxos niggerek vitatkoznak a tranyókkal, hogy ki fogjon le előbb...)

Megfújtam. A műszer sípolt, vibrált, és pislogott rajta a piros led. Az LCD-n 45-ös fontmérettel villogva megjelent a "FAIL!!!", majd az egész felrobbant a pali kezében. Csak egy alkoholgőzből álló gombafelhő maradt utána.

- Igen. Pozitív. Ez azt jelenti, hogy ön túllépte a "youth limit"-et. Kérem ne fogyasszon több alkoholt ma este, ha az "adult limit"-en belül akar maradni! Viszlát.

Elindultam. Döbbenten ültem a lámpáig, ami szerencsére zöld volt, úgyhogy rögtön be tudtam fordulni Takapuna felé. Szükség is volt rá, mert úgy kitört belőlem az értetlen röhögés, hogy majdnem átmentem a másik sávba (EDDIG tudtam egyenesen haladni...).

Én az egészet égi jelként interpretálom (God came down from heaven and stopped those motherfucking bullets...), és mostantól nem megyek be szombat este a városba autóval. Végülis a buszvonal végén lakom...

Legyetek kibaszottul óvatosak az aucklandi utakon!!!

1 megjegyzés: