2011. február 2., szerda

Home, sweet home...

Most, hogy már két hete újra Aucklandben vagyok, tartok egy kis leltárt. Mintha nem lenne elég a sok magánéleti problémám, a következő állapotokat találtam a Cégnél. (Megpróbálom minimális mennyiségű IT-terminológiát használva csak vázlatosan összefoglalni a helyzetet...)

Arra emlékeztem, hogy karácsony előtt egy nappal hivatalosan is kidurrant a szarral folyamatosan töltött, egyre hízó lufi: a nagyfejűek tartottak egy nagy-meetinget, ahol végre mindenki rábólintott arra, hogy a projekt tényleg bámulatosan el lett baszva. (Előtte HÓNAPOKIG folyt az okoskodás minden oldalról, és én minden pénzemet felteszem rá, hogy ki fog derülni: tulajdonképpen senki nem tehet semmiről.)

Mikor bementem az irodába, először azt saccoltam, hogy a szar, ami ennek folyományaként ellepte a departmentet lefolyik az alatt az egy hónap alatt, amíg távol voltam.

Kurva nagyot tévedtem...

Olyan ez, mint a queensland-i árvíz: ha már az egész vízgyűjtő területen áll a belvíz, akkor hónapokig is eltart, mire egy áradás le tud folyni. Márpedig a Cégnél igen magasan állt a fos már előtte is...

Sajnos a baj nem jár egyedül: ős-ellenségem, a faszkalap, akiről azt hittem, hogy már nemsokára kirúgják, ráadásul a fos hullámait meglovagolva látszólagos pozícióra tett szert (a projekten kívül álló többiekkel szinkronban való fikázásból sikerült egy pillanatnyi előnyt kovácsolnia). Szerintem mondjuk ez el fog múlni, de addig is mindenkinek egy csomó idegeskedést, és plusz munkát fog generálni. Tette mindezt aközben, hogy céges sztenderdek születtek (!) az ő mérhetetlen idiotizmusát kontroll alatt tartandó (ezt a mai Team Meetingen volt szerencsém megtudni...).

Az már csak hab a tortán, hogy a kedvenc kolleganőm (aki egyébként magas intelligenciával párosuló szorgalma, és karizmatikus személyisége mellett a rendkívüli esztétikai érzékkel megkonstruált szilikon-csöcsei okán is kiemelkedő figyelmet érdemelt) sajnos elhagyta a projektet.

A fentieknek köszönhetően a projekt irányába tanúsított korábbi szenvedélyem, és inspirációm mértéke jelenleg a bányász-béka picsája alatt található. Baráti, független megfigyelő által megfogalmazott tanácsra mostantól az "Életemet és véremet a projektért!"-attitűdömet a "Szarok a farmra, bazmeg!"-hozzáállásra módosítom. (Abban már különben is komolyabb rutinom van...)

Mostantól az irodában három dologra fogok koncentrálni:
1. Bármi történjék, nem fogom magam felidegesíteni. Nem fogok semmivel sietni, amíg dolgozom, hiszen a Cégnek semmi sem drága.
2. A pozíciómat minden eszközzel erősítem, amennyiben ez nem ellenkezik az első ponttal.
3. A suttyó parasztot mindenhol el fogom gáncsolni, ahol csak tudom - amennyiben ez nem ellenkezik a robotika első két törvényével.

Biztos, ami biztos: azért ma beszéltem egy fejvadásszal is...

Hogy a végére legyen valami pozitív élmény, ezért ide berakom a második megérett háztáji paradicsomomat, amit Zsuzsi - távollétem ideje alatti - rendszeres gondoskodó öntözésének köszönhetek:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése