4. rész: Balaton, és a Park
2012. december 23., vasárnap
2012. december 18., kedd
English breakfast
Így jár az óvatlan Londoner, ha véletlenül a kiváló, fékezett habzású import hentesáru helyett egy angol címkés bacon-re téved a keze a boltban...
Blending in
Már régóta szerettem volna használni a "quid" szót; ma reggel végre sikerült elsütnöm a kisboltban... :)
2012. december 16., vasárnap
Global warming
Tényleg megjött a melegfront; ma volt vagy 10-12 fok napközben. (Végre ki lehetett menni a lakásból, mert eddig vagy a seggem fagyott be, vagy esett az eső...) Ezt a városi hangulatot viszont még szoknom kell egy kicsit, mert a tömegtől eléggé hányok (pláne így a karácsonyi bevásárlási szezonban...).
Mikulás-invázió a Trafalgar Square-en
A lágerben egészen csendesen peregnek a napok; egyetlen ismétlődő paranormális jelenség szítja csak a kedélyeket: valahogyan mindig kakaóra feltekerődik a fűtés a házban. A főbérlő srác már vizsgálatot indított az ügyben (a rezsiköltségeket ő állja...), de eddig egyik fél sem vállalta magára a cselekményt. Nekem van egy olyan gyanúm, hogy a kenyai kiscsaj a hunyó, de az én haragomat ezzel nem fogja kivívni, mert ez a mesterséges kis karibi mikroklíma remek keretet ad az esti, alsógatyában elfogyasztott Mojito-knak és Cuba Libre-knek...
A lágerben egészen csendesen peregnek a napok; egyetlen ismétlődő paranormális jelenség szítja csak a kedélyeket: valahogyan mindig kakaóra feltekerődik a fűtés a házban. A főbérlő srác már vizsgálatot indított az ügyben (a rezsiköltségeket ő állja...), de eddig egyik fél sem vállalta magára a cselekményt. Nekem van egy olyan gyanúm, hogy a kenyai kiscsaj a hunyó, de az én haragomat ezzel nem fogja kivívni, mert ez a mesterséges kis karibi mikroklíma remek keretet ad az esti, alsógatyában elfogyasztott Mojito-knak és Cuba Libre-knek...
2012. december 14., péntek
Élelmezés
- Where?
- London.
- London?
- London.
- London?!?!?
- LONDON!!! You know: fish, chips, cup o' tea! Bad food, worse weather, Mary fuckin' Poppins! LONDON!
Magyarországról nézve ez majdhogynem nyilvánvalónak tűnik, de aki az Egyesült Királyságon kívül élt már más angol telepesek által benépesített országban is, csak az tudja igazán átérezni a jelentőségét annak a fegyverténynek, hogy egy élelmiszer-boltban emberi fogyasztásra kiválóan alkalmas hentesáru és felvágottak is találhatók. Ne essünk tévedésbe: egyértelmű, hogy ez nem lehet az angolok érdeme, de a lényegen szerencsére ez nem változtat!
Most - mivel ezzel az országgal szemben semmiféle elvárást nem támasztottam, tehát viszonylag kevés kellemetlen meglepetés érhet - úgy érzem, hogy a fekete levesen túl vagyok.
Az ilyen állapot pillanatok alatt spontán eufóriába csaphat át, amint az ember felismeri, hogy a házzal szembeni kisboltban nemcsak hogy 100% húst tartalmazó remek kolbászkák, császárszalonna (CSÁSZÁRSZALONNA, baszki!!! Egy convenience store-ban!!!), rendes túró, meg különféle hidegkonyhai készítmények kaphatók, hanem Milka csoki is - közvetlenül a Ritter Sport mellett! (Értem én, hogy vannak ennek a földöntúli választéknak árnyoldalai is, de már beiratkoztam a gym-be.) Amíg az ember kínosan ügyel arra, hogy kizárólag szláv karakter-készlettel írott címkéket hordozó javakat vegyen le a polcról, addig gyakorlatilag nem tud hibázni. Az angol ízlést kiszolgáló hazai húsipari termékek népszerűségét mi sem jelzi precízebben, mint az, hogy ebben a szinte kizárólag bevándorlók által lakott kelet-londoni kis üzletben ilyeneket szinte nem is lehet kapni...
- London.
- London?
- London.
- London?!?!?
- LONDON!!! You know: fish, chips, cup o' tea! Bad food, worse weather, Mary fuckin' Poppins! LONDON!
Magyarországról nézve ez majdhogynem nyilvánvalónak tűnik, de aki az Egyesült Királyságon kívül élt már más angol telepesek által benépesített országban is, csak az tudja igazán átérezni a jelentőségét annak a fegyverténynek, hogy egy élelmiszer-boltban emberi fogyasztásra kiválóan alkalmas hentesáru és felvágottak is találhatók. Ne essünk tévedésbe: egyértelmű, hogy ez nem lehet az angolok érdeme, de a lényegen szerencsére ez nem változtat!
Most - mivel ezzel az országgal szemben semmiféle elvárást nem támasztottam, tehát viszonylag kevés kellemetlen meglepetés érhet - úgy érzem, hogy a fekete levesen túl vagyok.
Az ilyen állapot pillanatok alatt spontán eufóriába csaphat át, amint az ember felismeri, hogy a házzal szembeni kisboltban nemcsak hogy 100% húst tartalmazó remek kolbászkák, császárszalonna (CSÁSZÁRSZALONNA, baszki!!! Egy convenience store-ban!!!), rendes túró, meg különféle hidegkonyhai készítmények kaphatók, hanem Milka csoki is - közvetlenül a Ritter Sport mellett! (Értem én, hogy vannak ennek a földöntúli választéknak árnyoldalai is, de már beiratkoztam a gym-be.) Amíg az ember kínosan ügyel arra, hogy kizárólag szláv karakter-készlettel írott címkéket hordozó javakat vegyen le a polcról, addig gyakorlatilag nem tud hibázni. Az angol ízlést kiszolgáló hazai húsipari termékek népszerűségét mi sem jelzi precízebben, mint az, hogy ebben a szinte kizárólag bevándorlók által lakott kelet-londoni kis üzletben ilyeneket szinte nem is lehet kapni...
2012. december 13., csütörtök
Időjárás
Nem mulasztottam el megnézni a havi középhőmérsékleteket, mielőtt idejöttem. Azért lenne egy-két keresetlen szavam ahhoz, aki azt állította, hogy Angliában enyhe a tél...
2012. december 12., szerda
United Colors
A házban, ahol a szobát bérelem egészen színes, kompozit lakóközösség vesz körül. Ennek ellenére majd mindenkivel van valami kapcsolódási pontom: van itt egy autószerelő, egy fényező, egy krupié, egy lelkész-bármixer, és a kenyai felesége, aki egyébként nővér, de átmenetileg még pincérkedik...
2012. december 11., kedd
Bréking!!!
Ma délután megjelent itt az új filmjének a premierjén Tom Cruise! Ezt a konditeremben fellógatott 10 plazmatévé mindegyikén láttam (mindegyik másik csatornát ad...), úgyhogy most azzzon nyomban hugggyozza össze magát mindenki!
Success story
Pénteken még elég sok minden történt. Reggel volt az utolsó, személyes interjúm a céggel, akikkel telefonon már kétszer beszéltem. Sajnos kialvatlanul, totál szétcsúszva eleinte az angol szavakat is a levegőben keresgéltem, de aztán magamra találtam. Szerencsére kérdezték, úgyhogy meg tudtam említeni, hogy jövő héten lesz egy interjúm a "The Financial Times"-szal is (egyébként tényleg ma reggel volt). Erre némi hümmögés után a Managing Director magamra hagyott a Client Service Manager-sráccal.
Elkezdtünk végigmenni a CV-men, aztán feltett néhány nem túl egyértelmű szakmai kérdést is csak úgy általában. Korábban ő is fejlesztő volt, de látszott rajta, hogy orbitális pályáról szarja le, és már nagyon szenved, hogy még kérdezni tudjon valamit...
(Nézi a CV-met...)
- How long have you been in London?
- A week.
- You lived in New Zealand until July, then spent some time in Hungary, and then came here?
- Yeah. What about you? Are you English?
- No; I'm from Australia.
- Where from exactly?
- Sydney.
- What brought you here? Must be the beautiful climate?
(...felnéz az ablakra; kint szitáló eső, és 4 Celsius-fok... Elvigyorodik...)
- Naaah. An opportunity came up at my company, and I took it... Got stuck here.
- How long have you been here?
- 11 years.
- ... You don't have the Aussie accent...
- I know!!! I lost it. You don't speak with a kiwi accent, either. You sound more like an American.
- Yeah; that's what they usually say. There must be some words I pronounce the kiwi-way, though...
- Say "fish and chips"!
- Fush and chups.
- Mmm-hm. Now say it properly!
- Fish and chips.
- Yeah; that's more like it!
Ekkor már röhögtünk mindketten... Ugyan nem mondta ki, hogy "Welcome on board, mate!", de mikor kijöttem, már tudtam, hogy ezt az állást behúztam.
Az iroda-belsőn, meg az ott dolgozók viseletén egyébként nem látszik, hogy egy "Salesforce Platinum Partner"-ről van szó: egy válaszfalak nélküli lájtosan berendezett loftban laknak. Ahogy körülnéztem, szinte kerestem a szememmel a két ágú létrára akasztott korong-ecsetet, meg a mellé rakott meszes-vödröt.
Még a DLR peronján toporogtam, amikor már hívott is a nagyon-angol, karót nyelt kis fejvadász pöcs (bocs a képzavarért...). Megint rezzenéstelen hangon olvasta fel a füzetbe írt steril kérdéseit ("What was the structure of the interview?" - ezt eddig mindig megkérdezte). Nem akartam elrontani a játékát, úgyhogy a "Készítheted a zsákodat a zsetonnak, öcsém!" helyett csak olyanokat mondtam visszafogottan, hogy "It went quite well", meg hogy "Steve is Australian, so I could easily find the tone with him". A telefonon keresztül is hallottam, hogy a szemei helyén forgó hengerek csilingelve állnak meg a "₤"-szimbólumon...
Az utolsó estémet Dóriékkal egy IKEA-túra, és a Bailey's-készletek feltöltése után irdatlan pizza-zabálással ütöttük el. Mivel a holmim némi ágyneműn kívül már gyarapodott egy üveg duty-free rummal, meg két liter akciós Bailey's-zel is, ezért Peti segített átköltözni abba a háznak álcázott magyar lágerbe, amit még a héten találtam. Ez egyelőre jó lesz alvás céljára, amíg az ingatlan-ügynökök, és tulajdonosok szemében köpnivaló, nyálkás testű munkanélküli bevándorlóból végre öltönyzsebekből kibuggyanó font-kötegekkel rendelkező, tiszteletre méltó "Software Solution Architect"-é avanzsálok.
Hajnal 4-kor égő gyomorral ébredtem fel, úgyhogy inkább kimentem sétálni. Aztán találomra felszálltam egy double-deckerre. Gondoltam, hogy csapok egy kis városnézést, de Barking és környékének penész-szürke házai nem nyújtottak felejthetetlen vizuális élményt. Amikor a buszmegállóban hazafelé egy faággal piszkáltam a bakancsom talpából a kutyaszart, mégis valami megmagyarázhatatlan szabadság-érzés töltött el...
Elkezdtünk végigmenni a CV-men, aztán feltett néhány nem túl egyértelmű szakmai kérdést is csak úgy általában. Korábban ő is fejlesztő volt, de látszott rajta, hogy orbitális pályáról szarja le, és már nagyon szenved, hogy még kérdezni tudjon valamit...
(Nézi a CV-met...)
- How long have you been in London?
- A week.
- You lived in New Zealand until July, then spent some time in Hungary, and then came here?
- Yeah. What about you? Are you English?
- No; I'm from Australia.
- Where from exactly?
- Sydney.
- What brought you here? Must be the beautiful climate?
(...felnéz az ablakra; kint szitáló eső, és 4 Celsius-fok... Elvigyorodik...)
- Naaah. An opportunity came up at my company, and I took it... Got stuck here.
- How long have you been here?
- 11 years.
- ... You don't have the Aussie accent...
- I know!!! I lost it. You don't speak with a kiwi accent, either. You sound more like an American.
- Yeah; that's what they usually say. There must be some words I pronounce the kiwi-way, though...
- Say "fish and chips"!
- Fush and chups.
- Mmm-hm. Now say it properly!
- Fish and chips.
- Yeah; that's more like it!
Ekkor már röhögtünk mindketten... Ugyan nem mondta ki, hogy "Welcome on board, mate!", de mikor kijöttem, már tudtam, hogy ezt az állást behúztam.
Az iroda-belsőn, meg az ott dolgozók viseletén egyébként nem látszik, hogy egy "Salesforce Platinum Partner"-ről van szó: egy válaszfalak nélküli lájtosan berendezett loftban laknak. Ahogy körülnéztem, szinte kerestem a szememmel a két ágú létrára akasztott korong-ecsetet, meg a mellé rakott meszes-vödröt.
Még a DLR peronján toporogtam, amikor már hívott is a nagyon-angol, karót nyelt kis fejvadász pöcs (bocs a képzavarért...). Megint rezzenéstelen hangon olvasta fel a füzetbe írt steril kérdéseit ("What was the structure of the interview?" - ezt eddig mindig megkérdezte). Nem akartam elrontani a játékát, úgyhogy a "Készítheted a zsákodat a zsetonnak, öcsém!" helyett csak olyanokat mondtam visszafogottan, hogy "It went quite well", meg hogy "Steve is Australian, so I could easily find the tone with him". A telefonon keresztül is hallottam, hogy a szemei helyén forgó hengerek csilingelve állnak meg a "₤"-szimbólumon...
Az utolsó estémet Dóriékkal egy IKEA-túra, és a Bailey's-készletek feltöltése után irdatlan pizza-zabálással ütöttük el. Mivel a holmim némi ágyneműn kívül már gyarapodott egy üveg duty-free rummal, meg két liter akciós Bailey's-zel is, ezért Peti segített átköltözni abba a háznak álcázott magyar lágerbe, amit még a héten találtam. Ez egyelőre jó lesz alvás céljára, amíg az ingatlan-ügynökök, és tulajdonosok szemében köpnivaló, nyálkás testű munkanélküli bevándorlóból végre öltönyzsebekből kibuggyanó font-kötegekkel rendelkező, tiszteletre méltó "Software Solution Architect"-é avanzsálok.
Hajnal 4-kor égő gyomorral ébredtem fel, úgyhogy inkább kimentem sétálni. Aztán találomra felszálltam egy double-deckerre. Gondoltam, hogy csapok egy kis városnézést, de Barking és környékének penész-szürke házai nem nyújtottak felejthetetlen vizuális élményt. Amikor a buszmegállóban hazafelé egy faággal piszkáltam a bakancsom talpából a kutyaszart, mégis valami megmagyarázhatatlan szabadság-érzés töltött el...
2012. december 7., péntek
Gonosz telefon
Ha létezik egy még nagyob rakás szar a 21. századi informatika frissen zöldellő mezején, mint az Alma, akkor az az Android. Naivan azt gondoltam, hogy pár év fejlesztés elég egy olyan operációs rendszer előállításához, ami egy telefonra telepítve ellátja legalább a "telefonálás"-témakör funkcióit. Hát tévedtem.
Vettem még otthon egy alig használt ZTE Blade smartphone-t, mert egy újabb kivándorláshoz azért praktikus, ha például az ember egy idegen városban rögtön tudja, hogy hol van. Ez a modell volt másfél-két éve a sláger a piacon, mert nyomott árához képest egészen hasonló fícsörökkel volt felruházva, mint egy felső kategóriás telefon - amire nem vagyok hajlandó kiadni a pénzt, mert a különbözetből rengeteget lehet inni. Sajnos (vagy szerencsére?) nem a gyári Android-verzió volt a cuccon, hanem egy nem hivatalos "CyanogenMod 9 KonstaGang" ún. "főzött ROM". Már az gyanús kellett volna legyen, hogy ilyen idióta elnevezéseket használnak ebben a technológiai szegmensben, de ennek ellenére megvettem, mert hát az ember ne hugyozzon szembe az új idők szeleivel...
Otthon még nem nagyon tudtam kipróbálni, mert a magyar, Blue Mobile-os SIM kártyámmal egyszerűen nem működött. Mivel az angol SIM-et beletéve viszont azt az illúziót keltette, hogy igen, ezért elaltatta bennem a gyanút. Itt most néhány nap használat alatt a legváltozatosabb hibajelenségeket produkálta. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor egyik reggel még a bootolásba belefagyott. (A képernyőn időtlen időkig terpeszkedő kis zöld robot igen esztétikus és "techy" látványt nyújt, de vajmi kevés hasznát veszi az ember, amikor éppen egy telefonos interjút akar lebonyolítani.)
Az akksi ki-és-berakása után másodszorra ugyan már remekül bebootolt, viszont utána egy üzenetrögzítőre irányított hívásomat nem tudtam letenni, mert a kis köcsög screen-je átment standby-ba, és semmiféle nyomkodással, vagy simogatással nem lehetett kicsalni belőle. Megint szétszedtem, hogy be tudjam fejezni a hívást, tehát a hívott fél kapott tőlem egy "fél perces matatás"-tartalmú üzenetet (a harsány kurvaanyázást a kapcsolat bontása utánra tartalékoltam...).
Buddhista szerzeteseket megszégyenítő önuralomról tanúbizonyságot téve nem basztam a falhoz, de már másnap reggel elmentem, és vettem egy új telefont. (Ez is androidos, tehát házhoz megyek a lófaszért, de azért adok neki még egy esélyt...)
Vettem még otthon egy alig használt ZTE Blade smartphone-t, mert egy újabb kivándorláshoz azért praktikus, ha például az ember egy idegen városban rögtön tudja, hogy hol van. Ez a modell volt másfél-két éve a sláger a piacon, mert nyomott árához képest egészen hasonló fícsörökkel volt felruházva, mint egy felső kategóriás telefon - amire nem vagyok hajlandó kiadni a pénzt, mert a különbözetből rengeteget lehet inni. Sajnos (vagy szerencsére?) nem a gyári Android-verzió volt a cuccon, hanem egy nem hivatalos "CyanogenMod 9 KonstaGang" ún. "főzött ROM". Már az gyanús kellett volna legyen, hogy ilyen idióta elnevezéseket használnak ebben a technológiai szegmensben, de ennek ellenére megvettem, mert hát az ember ne hugyozzon szembe az új idők szeleivel...
Otthon még nem nagyon tudtam kipróbálni, mert a magyar, Blue Mobile-os SIM kártyámmal egyszerűen nem működött. Mivel az angol SIM-et beletéve viszont azt az illúziót keltette, hogy igen, ezért elaltatta bennem a gyanút. Itt most néhány nap használat alatt a legváltozatosabb hibajelenségeket produkálta. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor egyik reggel még a bootolásba belefagyott. (A képernyőn időtlen időkig terpeszkedő kis zöld robot igen esztétikus és "techy" látványt nyújt, de vajmi kevés hasznát veszi az ember, amikor éppen egy telefonos interjút akar lebonyolítani.)
Buddhista szerzeteseket megszégyenítő önuralomról tanúbizonyságot téve nem basztam a falhoz, de már másnap reggel elmentem, és vettem egy új telefont. (Ez is androidos, tehát házhoz megyek a lófaszért, de azért adok neki még egy esélyt...)
2012. december 5., szerda
Pláza
Dóri tanácsára elmentem a stratfordi Westfieldbe, hogy vegyek ezt-azt, mert ott egy helyen van minden...
Én ugye ahhoz szoktam hozzá, hogy a Westfieldben általában van egy Warehouse, meg valami ABC ("bót"); ezeknek kerestem a megfelelőjét itt is... Na ezek nincsenek; helyette van Prada, Breitling, Tommy Hilfiger, Armani, Victoria's Secret, meg Dolce & Gabanna. Aki ismer, az tudja, hogy mennyire vagyok fogékony az ilyenekre... Az ágynemű-vásárlás tehát elmaradt, de még mielőtt nagy svunggal el tudtam volna hagyni a helyszínt, beleszaladtam egy kedves metroszexuális latin akcentussal beszélő fiatalemberbe, aki valami termékbemutatót akart nekem tartani. Én egyrészt most ráértem, másrészt meg Zélandon leszoktam arról, hogy ezeket zsigerből ignoráljam, úgyhogy megálltam. Még mielőtt meg tudtam volna kérdezni, hogy egyáltalán mi a lófaszt akar rám tukmálni, már kente is össze az alkaromat valami trutymóval. Pár percig még erőlködött, de végül lepattintottam egy "Majd megnézem a website-on, aztán majd lehet, hogy visszajövök"-kel. Kicsit csalódottnak tűnt, pedig szerintem nem néztem ki úgy, mint akinek 90 font helyett akciósan 59.90-ért el lehet adni bőrradírt. Szerintetek?
Ennek ellenére egy szinttel lejjebb a jelenet megismétlődött, csak ott egy hegyes cickójú román kiscsaj (az ő akcentusára rákérdeztem...) kent össze egy másik márkájú bőrradírral. Neki azért elég gyorsan lejött, hogy nem én vagyok a célközönség.
Viszont legalább most mindkét alkaromról becsületesen el van távolítva az elhalt hámréteg...
Csináltam egy képet a DLR-ról (HÉV) is csak úgy találomra:
beautiful London
Én ugye ahhoz szoktam hozzá, hogy a Westfieldben általában van egy Warehouse, meg valami ABC ("bót"); ezeknek kerestem a megfelelőjét itt is... Na ezek nincsenek; helyette van Prada, Breitling, Tommy Hilfiger, Armani, Victoria's Secret, meg Dolce & Gabanna. Aki ismer, az tudja, hogy mennyire vagyok fogékony az ilyenekre... Az ágynemű-vásárlás tehát elmaradt, de még mielőtt nagy svunggal el tudtam volna hagyni a helyszínt, beleszaladtam egy kedves metroszexuális latin akcentussal beszélő fiatalemberbe, aki valami termékbemutatót akart nekem tartani. Én egyrészt most ráértem, másrészt meg Zélandon leszoktam arról, hogy ezeket zsigerből ignoráljam, úgyhogy megálltam. Még mielőtt meg tudtam volna kérdezni, hogy egyáltalán mi a lófaszt akar rám tukmálni, már kente is össze az alkaromat valami trutymóval. Pár percig még erőlködött, de végül lepattintottam egy "Majd megnézem a website-on, aztán majd lehet, hogy visszajövök"-kel. Kicsit csalódottnak tűnt, pedig szerintem nem néztem ki úgy, mint akinek 90 font helyett akciósan 59.90-ért el lehet adni bőrradírt. Szerintetek?
Viszont legalább most mindkét alkaromról becsületesen el van távolítva az elhalt hámréteg...
Csináltam egy képet a DLR-ról (HÉV) is csak úgy találomra:
2012. december 4., kedd
London housing
Nem akarok túl elfogultan és érzelmek által felkorbácsolva nyilatkozni, ezért azt kell mondjam, hogy a három napi itt tartózkodásom alapján meghozott, abszolút szubjektív ítéletem szerint London torony-magasan a leggusztustalanabb okádék egy város, amit életemben láttam. Az az érzésem, hogy nincs a világon még egy hely, ahol az ingatlanok bérleti díjára vonatkozó ár/érték arány ennyire silány lenne. A lakásbérleti piac megdöbbentően elszállt árképzése mellett az épületek általános minősége a "szánalmasan lepusztult", és a "botrányosan szar" végpontok által kijelölt intervallumban helyezkedik el. Az aucklandi ingatlanpiac ehhez képest egyszerűen aprópénzért kínált, fényűző beverly-hills-i villák dömpingje.
Mi sem illusztrálja jobban a helyzetet, mint a tény, hogy az egyik általam megnézett kiadó szobát egy szobafestő srác hirdette, aki állandó alkalmazásban dolgozik egy öt csillagos szállodában. Igen: mert jobban megéri nekik fizetni egy alkalmazottat az itt-ott beázó épülethez, mint minden esethez kihívni egy szakembert.
Dóriék viszonylag új építésű, egyébként remek állapotban levő lakásából (itt lakom most) kilépve a kilátás egy vékony földréteggel betakart szemétdombra nyílik. Nem vicc! (Kb. úgy néz ki, mint egy fél Mount Wellington.)
Mi sem illusztrálja jobban a helyzetet, mint a tény, hogy az egyik általam megnézett kiadó szobát egy szobafestő srác hirdette, aki állandó alkalmazásban dolgozik egy öt csillagos szállodában. Igen: mert jobban megéri nekik fizetni egy alkalmazottat az itt-ott beázó épülethez, mint minden esethez kihívni egy szakembert.
Dóriék viszonylag új építésű, egyébként remek állapotban levő lakásából (itt lakom most) kilépve a kilátás egy vékony földréteggel betakart szemétdombra nyílik. Nem vicc! (Kb. úgy néz ki, mint egy fél Mount Wellington.)
Sarson's
Ma a fejvadásztól jövet hazafelé bementem egy hamburgeresbe. Kikértem egy quarter-pounder menüt. Le kellett ülnöm egy asztalhoz, és megvárni, míg kihozzák.
Két perc múlva meg is jelent a csaj és letett az asztalra egy üveg ketchupot, meg egy üveg... (...dobpergés...) ... Sarson's maláta-ecetet:
(Összetevők: hagyományos sült árpa-maláta kivonat.)
Nem vágom, hogy miért; én ilyesmit motor-alkatrészek mosogatásához használok, de arra meg jobb a Brigéciol... (Legközelebb majd azt kérek.)
Két perc múlva meg is jelent a csaj és letett az asztalra egy üveg ketchupot, meg egy üveg... (...dobpergés...) ... Sarson's maláta-ecetet:
Nem vágom, hogy miért; én ilyesmit motor-alkatrészek mosogatásához használok, de arra meg jobb a Brigéciol... (Legközelebb majd azt kérek.)
2012. december 2., vasárnap
LONDON, BABY!
Na itt is volnék... Az első benyomások:
1. Az emberek itt többnyire hülyén beszélnek; mindenki valami Guy Ritchie-filmből elsajátított kiejtést használ.
2. A londoni tömegközlekedés díjszabása pariban van a kontinensről ide érkező repülőgépek tarifáival - egyébként teljesen indokolt módon, hiszen a metró/hév-hálózat segítségével is olyan egzotikus helyekre lehet eljutni, mint Woolwich Arsenal, ahová a fehér bőrű emberek valószínűleg csak turistáskodni jönnek.
3. Rooney 30000 fontért ültetett be magának hajat.
1. Az emberek itt többnyire hülyén beszélnek; mindenki valami Guy Ritchie-filmből elsajátított kiejtést használ.
2. A londoni tömegközlekedés díjszabása pariban van a kontinensről ide érkező repülőgépek tarifáival - egyébként teljesen indokolt módon, hiszen a metró/hév-hálózat segítségével is olyan egzotikus helyekre lehet eljutni, mint Woolwich Arsenal, ahová a fehér bőrű emberek valószínűleg csak turistáskodni jönnek.
3. Rooney 30000 fontért ültetett be magának hajat.
2012. december 1., szombat
2012 nyár - szemelvények
3. rész: Mixer-suli
A vizsga-koktélom:
Joe Sour (magyar vendéglátós-módra)
- 5 cl Bacardi Oro
- 1.5 cl passionfruit-szirup
- 2 cl frissen facsart citromlé
- 3 cl frissen facsart narancslé
Az összetevőket jégre töltjük; shakerben összerázzuk. Utána a vendég elé a pultra kis tumblerben (vagy old fashioned pohárban) egy jéggolyót teszünk. Savanyúan flegma, "Ezt figyeld paraszt, mert ilyet még nem láttál!"-arckifejezéssel jégvágóval pattintva bal kézzel megpörgetjük a gömböt, aztán jobbal gyorsan rászűrjük az italt a shakerből, amíg még forog. Citromhéj-permettel díszítjük.
Kellemes, fanyar nyári ital. Tikkasztó délutáni partikra ajánlom egy Aston Martin-slusszkulcs, egy Partagás, és néhány nagy mellű, fehér-bikinis puerto rico-i kurva mellé.
Egészségére!
2012. november 30., péntek
2012. november 29., csütörtök
Nyílt levél
Zsolt kérdezte, hogy van -e már valami fejlemény munkakeresés-terén...
Nem akarok előre inni a barna bundájú csúcsragadozó irhájára (pedig már bármit meg tudnék magamnak keverni...), de annyit mondhatok, hogy az már így - egy hét netes munkakeresés távlatából - is látszik, hogy egészen más munkaerő-piaci viszonyok uralkodnak Angliában, mint amihez mi kiwi-magyarok hozzászoktunk. Ha jól számolom, akkor Aucklandben épp most rakja be a pecabotot és az öt karton Lion Red-et az SUV-be az összes céges HR-es, és fejvadász. A "seek.co.nz" szervereit mostantól gyakorlatilag egy jó negyed évre le is lehetne kapcsolni, mert a csóringer friss bevándorlókon kívül úgysem venné észre senki...
Na az összes ilyen recruitment-iparban dolgozó kiwi segédmunkás két hét alatt éhen-szomjan halna Londonban, és a hulláját még aznap bedarálnák, hogy estére már egy Pedigree Pal-os konzervbe kerülhessen a TESCO polcára.
Szombaton repülök. Meglátjuk...
Nem akarok előre inni a barna bundájú csúcsragadozó irhájára (pedig már bármit meg tudnék magamnak keverni...), de annyit mondhatok, hogy az már így - egy hét netes munkakeresés távlatából - is látszik, hogy egészen más munkaerő-piaci viszonyok uralkodnak Angliában, mint amihez mi kiwi-magyarok hozzászoktunk. Ha jól számolom, akkor Aucklandben épp most rakja be a pecabotot és az öt karton Lion Red-et az SUV-be az összes céges HR-es, és fejvadász. A "seek.co.nz" szervereit mostantól gyakorlatilag egy jó negyed évre le is lehetne kapcsolni, mert a csóringer friss bevándorlókon kívül úgysem venné észre senki...
Na az összes ilyen recruitment-iparban dolgozó kiwi segédmunkás két hét alatt éhen-szomjan halna Londonban, és a hulláját még aznap bedarálnák, hogy estére már egy Pedigree Pal-os konzervbe kerülhessen a TESCO polcára.
Szombaton repülök. Meglátjuk...
2012 nyár - szemelvények
1. rész: Szingapúr
Raffles Hotel és Singapore Sling...(Csak így szakmailag ajánlom, hogy olvasd is el!):
2012. november 23., péntek
Rohadt alma és wannabe sztár-mixer
Semmi különös nem történik, csak gondoltam írok valamit (ráutaló magatartás gyanánt, hogy a blog tényleg újra él). Az egyetlen apróság, ami említést érdemel (Apple-buzik: figyelem!), hogy megdöglött az iPod-om. Nem ejtettem le, nem tapostam agyon, nem basztam a falhoz. Egy karcolás nem volt rajta. Csak rádugtam a laptopra, hogy feltöltsem az akksit, és egy fél óra múlva egyszerűen elhunyt. Tulajdonképpen ember-emlékezet óta ez az egyetlen elektronikai szirszar, ami a tulajdonomban elromlott. Mondanom sem kell, hogy egyúttal ez az első - és utolsó - Apple termék, amit életemben vásároltam. Nem anyázok; kapcsolatunk első hetében tisztában voltam vele, hogy többé még bottal sem piszkálok semmit, ami az alma-gyárat elhagyja.
London-témakörben egész olajozottan haladnak a dolgok. Jövő szombaton repülök; az állás-keresést elkezdtem. Már van is egy igazi bennfentes magyar kapcsolatom: a mixer-suliból az egyik haver haverja Gordon Ramsey egyik londoni éttermében séf. Ha oda szükség lenne bármixerre, akkor már van referenciám... :) Nem vagyok egy füstölgő üveggömböt bámuló, jövőbe látó sámán, de valami azt súgja, hogy ebből a lehetőségből nem fogok a felhőkig szárnyaló karierrt építeni. Még ha eltekintünk attól, hogy ez enyhén szólva is "long shot", és feltesszük, hogy alkalmazásba kerülök... Egyszerűen képtelen vagyok elképzelni azt, hogy ha a tulajdonos egyszer betenné a lábát a pultba, és elkezdene ismerkedni amolyan Hell's Kitchen-es stílusban, akkor ne rúgjam fel, mint a gombát.
London-témakörben egész olajozottan haladnak a dolgok. Jövő szombaton repülök; az állás-keresést elkezdtem. Már van is egy igazi bennfentes magyar kapcsolatom: a mixer-suliból az egyik haver haverja Gordon Ramsey egyik londoni éttermében séf. Ha oda szükség lenne bármixerre, akkor már van referenciám... :) Nem vagyok egy füstölgő üveggömböt bámuló, jövőbe látó sámán, de valami azt súgja, hogy ebből a lehetőségből nem fogok a felhőkig szárnyaló karierrt építeni. Még ha eltekintünk attól, hogy ez enyhén szólva is "long shot", és feltesszük, hogy alkalmazásba kerülök... Egyszerűen képtelen vagyok elképzelni azt, hogy ha a tulajdonos egyszer betenné a lábát a pultba, és elkezdene ismerkedni amolyan Hell's Kitchen-es stílusban, akkor ne rúgjam fel, mint a gombát.
2012. november 17., szombat
Már nagyon viszket...
Hosszabb szünet után újra itt vagyok. A nyáron akartam még írni egy szingapúros-turistás posztot, de lusta voltam. Aztán majdnem csináltam egy nyár-összefoglaló fotó-posztot, amihez remek anyagom van Csoszkánál, de többszöri kérésem ellenére még mindig nem kaptam meg tőle. (Neki ezúton is szívből üzenem, hogy lófaszt a seggébe!)
Az ősz már eléggé szürkén telt, de az események nemsokára felgyorsulnak. Éppen néhány órája lettem ugyanis szakképzett bármixer, tehát egy héten belül megveszem az egyirányú repjegyemet Londonba. Itt most nem fejtem ki e lépésemnek a motiváló erőit, mert annyira nem olvasmányos. A lényeg az, hogy: LONDON BABY!!!!! Egy szó, mint száz: úgy néz ki, hogy a változatosság kedvéért most Angliába vándorlok ki. Többen - nem is minden alap nélkül - azt gondolhatnák, hogy annyira hiányzik nekem egy újabb teljesen idegen és ismeretlen városba való költözés, mint ablakos tótnak a hanyatt esés. Nem tagadom, hogy ez is egy indokolt álláspont lehetne, de most igyekszem nem magamévá tenni, hanem inkább a rám váró újabb vérpezsdítő kalandokra fókuszálni (vidáman fesztelen eszmecserék szimpatikus pakisztáni-angolt beszélő banktisztviselőkkel és bolti eladókkal; angol és ír pub-ok előtti hányás-nyomok közt ugróiskolázni; kellemes árfekvésű bérelt szoba egymást késelő nigger junkie-k szomszédságában - ilyesmik).
Bár a papírforma azt sugallná, hogy egy magamfajta nemzetközi referenciákkal rendelkező bármixer-szoftveres polihisztor lábai előtt hever a Világ, azért nem számítok látványosan gyors és átütő sikerre. Mivel most járok az emigráns cipőjében harmadszor, ezért meglehetős biztonsággal állíthatom, hogy a kivándorló sorsa általában nem az, hogy egy hónap elteltével már egy penthouse konyhájában tér magához, ahol kiemeli a fejét a vödör kaviárból, majd a kezében levő üres Dom Perignon-os üveget lóbálva kibotorkál a teraszra, hogy ott mélyeket szippantson a medence szélén fekvő szőke luxuskurvák seggére húzott kokain-csíkokból.
De most is, mint eddig mindig: én állhatatos leszek...
Maradjatok velem: folyt. köv.!!!
Az ősz már eléggé szürkén telt, de az események nemsokára felgyorsulnak. Éppen néhány órája lettem ugyanis szakképzett bármixer, tehát egy héten belül megveszem az egyirányú repjegyemet Londonba. Itt most nem fejtem ki e lépésemnek a motiváló erőit, mert annyira nem olvasmányos. A lényeg az, hogy: LONDON BABY!!!!! Egy szó, mint száz: úgy néz ki, hogy a változatosság kedvéért most Angliába vándorlok ki. Többen - nem is minden alap nélkül - azt gondolhatnák, hogy annyira hiányzik nekem egy újabb teljesen idegen és ismeretlen városba való költözés, mint ablakos tótnak a hanyatt esés. Nem tagadom, hogy ez is egy indokolt álláspont lehetne, de most igyekszem nem magamévá tenni, hanem inkább a rám váró újabb vérpezsdítő kalandokra fókuszálni (vidáman fesztelen eszmecserék szimpatikus pakisztáni-angolt beszélő banktisztviselőkkel és bolti eladókkal; angol és ír pub-ok előtti hányás-nyomok közt ugróiskolázni; kellemes árfekvésű bérelt szoba egymást késelő nigger junkie-k szomszédságában - ilyesmik).
Bár a papírforma azt sugallná, hogy egy magamfajta nemzetközi referenciákkal rendelkező bármixer-szoftveres polihisztor lábai előtt hever a Világ, azért nem számítok látványosan gyors és átütő sikerre. Mivel most járok az emigráns cipőjében harmadszor, ezért meglehetős biztonsággal állíthatom, hogy a kivándorló sorsa általában nem az, hogy egy hónap elteltével már egy penthouse konyhájában tér magához, ahol kiemeli a fejét a vödör kaviárból, majd a kezében levő üres Dom Perignon-os üveget lóbálva kibotorkál a teraszra, hogy ott mélyeket szippantson a medence szélén fekvő szőke luxuskurvák seggére húzott kokain-csíkokból.
De most is, mint eddig mindig: én állhatatos leszek...
Maradjatok velem: folyt. köv.!!!
2012. július 14., szombat
Balaton
Fényes buci-zsömlés, csalamádés hamburgert keresni a büfésoron, és végül nem találni. Csak szezámmagos van... :( Így múlik el a világ dicsősége.
Sörözni a régi haverokkal a vállalati üdülőben.
Éjjel az erősödő szélben a hullámverésben fürödni. A parton végigjátszani az obligát jelenetet a tekintélyük illúziójában fürdő, a mindenhatóság látszatához rutinból körmük szakadtáig ragaszkodó szánalmas rendőr-járőrökkel. Egy szál hálózsákban a motorom mellett hangyákkal aludni. A helyzet romantikája mellett egyre többet nyomnak a latba a hátam, derekam, csípőm, és combom alatt elhelyezkedő puklik...
A felkelő napnál végigsétálni az Ezüstparton. Egyik oldalon fűzfák, a másikon az oszlófélben levő szoci szállodasor (kiwi szemüvegen keresztül nézve sok-sok "historic building"). Közöttük be nem épített, gaztól burjánzó telek a rozsdás drótkerítés mögött, és egy - az ingatlan-lufi utolsó másodperceiben elkészült - üres, szellem-járta apartmanház.
Nádassal szegélyezett vitorlás-kikötő. Lejjebb a part mentén szigorúan bilikék vaslépcsők vezetnek a vízbe algától szakállas, síkos fa-fokokkal.
Nekem mind-mind a történelem részei, amik soha nem fognak tankönyvekbe kerülni. Még megfürdök az éjszaka 2-3 fokot lehűlt vízben. Nem is olyan hideg. Öregszünk, de talán nem annyival gyorsabban, mint a Világ, ami körülvesz.
Sörözni a régi haverokkal a vállalati üdülőben.
Éjjel az erősödő szélben a hullámverésben fürödni. A parton végigjátszani az obligát jelenetet a tekintélyük illúziójában fürdő, a mindenhatóság látszatához rutinból körmük szakadtáig ragaszkodó szánalmas rendőr-járőrökkel. Egy szál hálózsákban a motorom mellett hangyákkal aludni. A helyzet romantikája mellett egyre többet nyomnak a latba a hátam, derekam, csípőm, és combom alatt elhelyezkedő puklik...
A felkelő napnál végigsétálni az Ezüstparton. Egyik oldalon fűzfák, a másikon az oszlófélben levő szoci szállodasor (kiwi szemüvegen keresztül nézve sok-sok "historic building"). Közöttük be nem épített, gaztól burjánzó telek a rozsdás drótkerítés mögött, és egy - az ingatlan-lufi utolsó másodperceiben elkészült - üres, szellem-járta apartmanház.
Nádassal szegélyezett vitorlás-kikötő. Lejjebb a part mentén szigorúan bilikék vaslépcsők vezetnek a vízbe algától szakállas, síkos fa-fokokkal.
Nekem mind-mind a történelem részei, amik soha nem fognak tankönyvekbe kerülni. Még megfürdök az éjszaka 2-3 fokot lehűlt vízben. Nem is olyan hideg. Öregszünk, de talán nem annyival gyorsabban, mint a Világ, ami körülvesz.
2012. július 7., szombat
Életjel
Megjöttem. Már több, mint három napig voltam kénytelen az alapvető emberi méltóságot sárba tipró körülmények között (Internet, és működő motor hiánya) sínylődnöm az országban. A helyzet normalizálódni látszik, úgyhogy keyboardot ragadok.
Internetem van. A másik fronton sem túl elkeserítő a helyzet. Megérkezésem napján egy 20-perces karburátor-pucolás után negyedik rúgásra indult a Simsonom, tehát városi runabout közlekedési eszközzel is rendelkezem. Ennek azért önmagában még nem örülünk Vincent, mert köztudott, hogy az Univerzum egyetlen biztos pontja a Simson. (Ha a Simson nem indul, akkor valószínűleg kitört a harmadik világháború, kipusztult az emberi faj, és dupla-állkapcsú, egész testükről taknyot csöpögtető lények népesítették be a Naprendszert.)
A Hondám kulcsát papírforma szerint Kristóf haveromnak érkezésem másnapján kellett volna vizsga-készen átnyújtania. Minden részletre kiterjedő prediktív, de távoli menedzselésem ellenére sajnos porszem került a gépezetbe. Megérkezésem után kénytelen voltam a meglévő kettő mellé egy harmadik karburátor-sort is kukáznom egy bontóból, hogy legyen végre egy olyan is, amin nincsenek elkopva a pillangószelep-tengelyek. Annak ellenére, hogy a munkaasztalán nem volt olyan négyzetcentiméter, amit ne tűszelepek, úszóházak, fúvókák, membránok, rugók és karburátorházak borítottak volna, Kristóf ezt már csukott szemmel összerakta (és ez gyerek-fürdetéssel sem tartott 3-4 óránál tovább…). Este tízkor beindítottuk a vasat, és az végre nem szívott falsot. Ez szerintem a szomszédokat is felhőtlen boldogsággal tölthette el, mert Kristóf feleségének bevallása szerint két nappal azelőtt valamelyikük átjött megkérni őket, hogy állítsák már le azt a szart, mivel a gáz-bevezetésre kiásott munkagödrük fala az ordító motor hangjától rájuk omlott. (Meg kell hagyni: gyönyörűen tudnak szólni ezek a régi léghűtéses négyhengeresek...)
Hát itt tartunk most. Ha minden jól megy, akkor egy héten belül forgalomba lesz helyezve a gép, és visszanyerem a mobilitásomat, tehát kezdődhet a nyaralás.
Az aucklandieknek még néhány felületes benyomás a magyarországi viszonyokról: eddig a napi csúcshőmérséklet minden nap meghaladta a 34 fokot. A Velencei-tó tegnap 33 fok volt. (Még csak a veresegyházi tóban fürödtem, de az is húgy-meleg.) A változatosság kedvéért az autóban, amit használok most a bal karom ég szénné.
Az utazásomról, és a szingapúri élményekről később.
Internetem van. A másik fronton sem túl elkeserítő a helyzet. Megérkezésem napján egy 20-perces karburátor-pucolás után negyedik rúgásra indult a Simsonom, tehát városi runabout közlekedési eszközzel is rendelkezem. Ennek azért önmagában még nem örülünk Vincent, mert köztudott, hogy az Univerzum egyetlen biztos pontja a Simson. (Ha a Simson nem indul, akkor valószínűleg kitört a harmadik világháború, kipusztult az emberi faj, és dupla-állkapcsú, egész testükről taknyot csöpögtető lények népesítették be a Naprendszert.)
A Hondám kulcsát papírforma szerint Kristóf haveromnak érkezésem másnapján kellett volna vizsga-készen átnyújtania. Minden részletre kiterjedő prediktív, de távoli menedzselésem ellenére sajnos porszem került a gépezetbe. Megérkezésem után kénytelen voltam a meglévő kettő mellé egy harmadik karburátor-sort is kukáznom egy bontóból, hogy legyen végre egy olyan is, amin nincsenek elkopva a pillangószelep-tengelyek. Annak ellenére, hogy a munkaasztalán nem volt olyan négyzetcentiméter, amit ne tűszelepek, úszóházak, fúvókák, membránok, rugók és karburátorházak borítottak volna, Kristóf ezt már csukott szemmel összerakta (és ez gyerek-fürdetéssel sem tartott 3-4 óránál tovább…). Este tízkor beindítottuk a vasat, és az végre nem szívott falsot. Ez szerintem a szomszédokat is felhőtlen boldogsággal tölthette el, mert Kristóf feleségének bevallása szerint két nappal azelőtt valamelyikük átjött megkérni őket, hogy állítsák már le azt a szart, mivel a gáz-bevezetésre kiásott munkagödrük fala az ordító motor hangjától rájuk omlott. (Meg kell hagyni: gyönyörűen tudnak szólni ezek a régi léghűtéses négyhengeresek...)
Hát itt tartunk most. Ha minden jól megy, akkor egy héten belül forgalomba lesz helyezve a gép, és visszanyerem a mobilitásomat, tehát kezdődhet a nyaralás.
Az aucklandieknek még néhány felületes benyomás a magyarországi viszonyokról: eddig a napi csúcshőmérséklet minden nap meghaladta a 34 fokot. A Velencei-tó tegnap 33 fok volt. (Még csak a veresegyházi tóban fürödtem, de az is húgy-meleg.) A változatosság kedvéért az autóban, amit használok most a bal karom ég szénné.
Az utazásomról, és a szingapúri élményekről később.
2012. július 1., vasárnap
The Blues
Egyszer egy szép napon
Tudom, hogy elhagyom
A várost, ahol élek.
Mindent itthagyok,
Mit Auckland adhatott
Igen: holnap.
Holnap indulok!
Tudom, hogy elhagyom
A várost, ahol élek.
Mindent itthagyok,
Mit Auckland adhatott
Igen: holnap.
Holnap indulok!
2012. június 29., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
