Injektor-csere (2/2)

Mire hazaértem otthonról (Pukke, és János: na látjátok, hogy én mindenhol otthon vagyok... :) már várt a két darab - egyenként tíz fontért rendelt - új injektor (nekem legalábbis újak...). Azért az eladóhoz lesz még egy-két baráti szavam, mert nem elég, hogy szerintem ült rajtuk egy hétig, mielőtt feladta volna csomagot, még ráadásul az egyiken a szívócső oldali tömítés be is volt repedve. Szerencsére csak egy kellett, úgyhogy azonnal nekiláttam a másik beszereléséhez.

Az utcán való autószerelés azért nagyon szórakoztató - feltéve, hogy nem 2, avagy 42 Celsius fokban kell csinálni - mert meglehetősen kitágítja az ember szociális horizontját. Szinte minden ilyen alkalommal arra jár egy-egy műszaki vénával megáldott járókelő, aki biztosan megáll egy rövid traccsolás erejéig. Most kimondottan szerencsés voltam, mert maga Ice T szólított le rögtön egy perccel azután, hogy elkezdtem babrálni az autóval.



Amúgy lehet, hogy csak az ikertestvére volt, mert ez a csóka Trevornak hívja magát, és itt lakik pár házzal lejjebb. Ezektől, meg a jamaikai származású szüleitől eltekintve echte gangsta-rapper arc; még van egy arany foga is. Ő maga egyébként szobafestő, burkoló és fagyi-árus. Hobbi gyanánt pedig néha vásárol egy-egy olcsón kínált autót, és kipofozva eladja. Gyakorlatilag ezen a ponton kapcsolódott be az injektor-cserébe. Szó szerint, ugyanis néhány mondat váltása után már ketten csavaroztunk, vakartuk a fejünket, és fuck-oztunk serényen. Bő fél óra alatt össze is állt a gépsárkány (van még egy tippem, hogy Trevor miből egészíti ki a kereseteit - mindez kedden délután egykor törént, és nem látszott rajta, hogy bármi sürgős dolga lenne...).

Elvittük egy próbakörre. Két abroncsom valamiért elereszti a nyomást, és egy hét alatt majdnem totál a felniig süllyedt az autó, úgyhogy egy benzinkúthoz mentünk felfújni. Szerintem ezen kívül nincs a Földön még egy olyan undorító ország, ahol még a benzinkúti kompresszorba is pénzt kell bedobni. Nyilván nem vittem magammal a pénztárcámat... Mivel Trevornál sem volt semmi pénz, de szerencsére két sarokkal odébb volt az egyik gumis haverjának a műhelye, ezért arra vettük az irányt. Trevor - londoni születése ellenére - baráti társaságának összeállítását tekintve igen hű a gyökereihez, mert itt maga Bob Marley csoszogott elő a műhely mélyéből. Derékig érő fekete raszta haj, olajos overáll, és sapka. Nyomott levegőt a gumikba, és közben Trevor még azt is elintézte, hogy egészen baráti áron egy garnitúra használt gumit is kapjak a reggae atyjától. Most éppen nem volt neki raktáron ez a méret, de "dont vöri, mááán:" hétvégére meglesz. Még hazadobtam Trevort, és megegyeztünk, hogy a hétvégén átnézek hozzá, és elmegyünk a gumikat felrakatni. (Tőle tudtam meg, hogy ha a yard elkap, akkor itt még büntető-pontot is kapsz a jogsidra a szar gumi miatt...)

Igazi jelenség volt ez a két fazon. Russell Peters óta tudjuk, hogy a jamaikaiaknál kúlabb népséget még nem hordott a hátán a Föld - erre most kézzel fogható bizonyítékot találtam...

Ja: egyébként egész este köröztem az autóval, hogy teszteljem. Hibátlanul működik!

"Indul a hathengeres limbó-hintó!!!"