2013. március 27., szerda

Szoftver-birodalom

Na megvannak az első benyomások a cégről egy hét munka után. Nagyon multi (minden földrészen több iroda, de itt a HQ-ben is alig van két egyforma nemzetiségű alkalmazott). Nagyon corporate. Nagyon gazdag. Üvegpalota. Banki és pénzügyi szoftvereket fejleszt és árul. (Most nyertük el a Malawi jegybank egyik tenderét - rohadjak meg, ha nem így van: ma olvastam a céges hírlevélben!) A főnöknőm alig van az irodában, mert többnyire otthonról Belgiumból dolgozik. A cég egyébként rendkívül rugalmas a távolról dolgozással kapcsolatban. Ennyi telefon-konferenciás mítingen szerintem eddig egész életemben összesen nem voltam, mint itt egy hét alatt.

Valahogy az az érzésem, hogy ez a legígéretesebb cég, ahová valaha felvettek. Még nyakkendőt sem kell hordani! :) Az egyetlen negatívum, amit eddig mondani tudok róla, hogy a céges parkoló eléggé picsányi. A bicikliket a falra akasztgatják, és még a motor-parkoló is rendszeresen megtelik ("first come first served"). Az egy hét munkába-járásom alatt eddig kétszer fosta össze magát a kiváló londoni metró: egyer munkába, egyszer pedig hazamenni nem tudtam. Gondolom nyilvánvaló, hogy milyen alternatív kommuterre fogok átváltani... (Már kitaláltam, hogy korábban fogok bejárni és hidegvérrel mindig elfoglalok egy helyet.)

Egyébként a Paddington-pályaudvar mellett van az iroda. Az már most látszik, hogy járó-távolságra nem fogok garázsos házat bérelni... Egy köpésre vannak innen Kensington, Holland Park és Notting Hill - ha jól tudom, akkor ezek London (tehát egész UK) legdrágább környékei. Vetettem egy pillantást a studio-apartmanok bérleti díjaira. Egy olyan, ami azért már komolyabb enteriőrt kínál, mint egy minimum-security börtön cellája, az kb. 300-350 fonttól kezdődik (igen: hetente). A határ pedig nyilván a csillagos ég...

Más. Egy hét kis-litván után itthon nem sok változás történt. Néha Nerija (az asszony) kijön vele az odúból a konyhába. A kiscsaj ásítozik egy kicsit, meg csámcsog, aztán visszamennek. Egyébként nem ő az egyetlen kialvatlan lakó a házban... Jonast már alig látom, mert mostanában elég sokat dolgozik. Este viszont néha a konyhában összefutunk. Akkor úgy néznek ki a szemei, mintha egy egész napi pajzs nélkül hegesztés után felszívott volna egy jó kövér csíkot. Közben pedig a képére van ragasztva az újdonsült apukák "Húbazmeg; erre azért nem számítottam!"-arckifejezése...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése