2018. január 23., kedd

Lucia

Most, hogy az új évben még mindig benne van az ujjaimban az ihlet, egy kicsit még bloggolok, amíg újra meg nem unom...

Szóval megjöttünk a tenerife-i nyaralásunkról. Egy hetet voltunk ott Viktorral (gy.k: öcsém), Zsófival, és Ritával (Viktor barátnője). Nem fogok komplett élménybeszámolót tartani, csak egy-egy élményt emelek ki, amiről lehet valamit írni...
Egy péntek hajnalon indultunk Gatwickről; fél kettőkor már Tenerife déli repterén voltunk. Első utunk az előre lefoglalt autó kölcsönzőjéhez vezetett.

- Holá! - vontam magamra a háttal ülő alkalmazott figyelmét.
- Holá! - fordult felém a lány mosolyogva.

Lucia 24 éves volt, és gyönyörű. Egyáltalán nem latin jellegű, fehér bőrén lehellet-finom sminkje (vagy nem is volt rajta semmi?) azt a fajta természetességet sugározta, amit az ő fizikai adottságaival rendelkező nők 99%-a legkésőbb 30 éves korára menthetetlenül elveszít, hogy a helyét olyan allűrök vegyék át, amiket viszont a nők 30 éves korukra sajnos majdnem kivétel nélkül elsajátítanak. Erről a lányról azonban - már csak a neve miatt is - rögtön "A szex és Lucia" című film ugrott be: annyira frissnek és őszintének tűnt, mint a film-beli Lucia.

Véremben a tesztoszteron helyett azonban még mindig an influenza-vírusok verették a hepajt (Fívör, nájt fívör, nájt fívőőő-ö-őőr....!!!!). A kora hajnali indulás (meg a láz) miatt nem zuhanyoztam, úgyhogy az éjjeli izzadás után ragadt rajtam a ruha. Büdös voltam, mint a dög, de ragaszkodtam a kedvenc, két számmal nagyobb hoodie-s pulcsimhoz, ami alatt még az Aotearoás műszálas sapkám is rajtam volt, hogy hadd folyjon rólam a víz.


Ennek ellenére végigvacogtam a négy órás repülőutat; csak amióta leszálltunk kezdtem el egy kicsit megint izzadni a 22 fokban. Arcomnak azt a részét, amit nem takart el a napszemcsi meg a kapucni, három-négy napos szakáll takarta. Egy szó, mint száz: úgy néztem ki (és úgy is éreztem magam), mint egy hajléktalan a Blaha-aluljáróból. Kétségem nem volt afelől, hogy a lány mosolya nem az ellenállhatatlan férfias sármomnak szól. (Ezen kívül már két napja nem szartam egy rendeset, tehát egyébként sem voltam valami flörtölős hangulatban...)

- Látom, hogy kisautót foglalt. Hányan vannak?
- Négyen.
- Egy Fiat 500-as lenne az autó. Ez három ajtós; nem kérnek inkább egy Opel Merivát? Tágasabb lenne.
- (Nem baj; a lányok alacsonyak, és soványak) Köszi, nem.
- De abba könnyebb lenne beszállni...
- (Drágám, a mi családunk Trabanttal járt a Balatonra!) Megleszünk, köszi!
- A Meriva egyébként erősebb is; itt Tenerifén elég meredekek az utak...
- (Nem baj; majd kinyomjuk a szemét...) Jó lesz, a Fiat; köszi!
- Tegyek biztosítást egy második vezetőre is? Hasznos lehet, ha egész hétre elviszik az autót.
- Köszönjük, de együtt megyünk mindenhova...
- Ajánlhatom a full cover-t csökkentett önrésszel?
- Köszönjük; az alapcsomag elég lesz.
- Road assistance-ot kérnek? Elég drága, ha a kiszállást ki kell fizetni mondjuk egy defektes gumi esetén...
- (Trabanttal a Balatonra! Hengerfejtömítés-csere az M7-es leállósávjában - ha ez mond valamit....) Köszi, de ki tudok cserélni egy defektes kereket...

Összeszorított fogakkal, de nagy nehezen tehát sikerült minden ajánlatot elhárítani, ami a bérleti díjat azonnali hatállyal a duplájára emelte volna.


(Itt zárójeben azért meg kell jegyezni: tagadhatatlan, hogy Lucia az Inter-Rent vitrinjének üvegfala helyett egy szál gyertya és egy pohár vörösbor mögül, meghitt félhomályból csillogó szemmel mosolyogva a fukushimai reaktorokat megszégyenítő sebességgel olvasztotta volna le a szívemet. Az adott körülmények között azonban szegénykém sajnos vert helyzetben volt...)

Kicsattogtunk hát a telephelyre és átvettük a gengszterautót. Maxra tekertük az azonnal befogott helyi, "Loca Latino"-t, és a letekert ablakokon kidöfve a könyököket Los Cristianos felé vettük az irányt, ahol a szállásunk várt...

1 megjegyzés:

  1. :-D Hiába, ezek a jelenetek valahogy kimaradnak a színes-szagos prospektusokból! Jöhet a következő rész!!!

    VálaszTörlés